A huszonhetesen egészen közel,
háttal a menetiránynak
de velem szemben ült
tizenvalahány, mellette szőke,
bankkártyás, szakálltalan süldő,
akin jól látszott apuka-anyuka,
és záporzott belőle a szó.
Tizenvalahány nem figyelte,
a fogantyúra nézett hosszan,
a belécsimpaszkodó, hatvanöt éves
kézre, mintha fogódzót keresne,
biztonságot a fekete egyenruhában,
a borotvált szavak lanyhasága
már nem, a huszonhetesen nem…
ott csak a bozót zegzuga
és a vadhús érdekelte.

2020. július. 23.