ezek színészversek, mondtam Egyed Péternek
akkor még ő is kezdő kiadószerkesztő volt
nem tetszett neki, pedig fején találtam szögem
ami nem csak az én, az ő szöge is volt
kaméleonok voltunk mind, akik
belebújtunk a versbe, hogy
világunknak szövetét mintázzuk
meg ne leljenek idegen
ellenséges hatalmak, s ránk rontsanak
késeikkel, miket nem éleztek meg
otromba sebeket ejtve kényes
finom szálazású gondolatainkon

azóta is azokat a verseket írom, noha
már megleltem hazámat, ama mennyeit
amibe mindnyájan vágyakozunk
de hogy értsd, én sem vagyok különb
s félig még ezt a ruhát viselem
nem álruhába öltözöm
megírom neked azt a fügefalevelet
amivel mind mezítelenségünket takartuk

emlékezz arra a ruhára, amit hordtunk
tiszta bőr volt, a sajátunk
egyedi, másnak nem volt ilyen
pont belefértünk, ránk illett
mi voltunk

felölellek, magamhoz emellek
szólt az Úr, s majd meglátod
mindvégig magamon viseltelek

2020-07-20