Kiss Székely Zoltán: Júliusvégi bölcseletek

(XII. karantének)

Július széttört csodája villog.
A töredékeknek árnyéka van.
Visszalüktető idő. Lehuppan
fűre, fára. Örök köre csillog.

Idill. Részesülni a pillanat
virágba, kövekbe, vizekbe oltott
természetéből. Felhőbe foszlott
varázs. Emlékek forrása fakad.
Az élet alkalmat ad a földnek,
hogy elajándékozza önmagát.
(Tán örök körforgásnak mondanád.)
Fák és füvek végleg idekötnek.

Ahogy rajtam átszűrődik mindez,
apró csodák csillannak fel. Régen
árny voltam a mindenség szemében.
Életre kel mit ma megérintesz.

Egy ember ül a kifosztott tájban.
Múlt évszázad a homlokom mögött.
Az új század is belémköltözött.
A körforgás tovább él majd másban.

2020. július 27.

2020. július 31.

Szóljon hozzá!