Mircea Cărtărescu: Apocalips / Apokalipszis

6. FOROGVA KÖRBE, KÖRBE…

bolondul körbeforogva a világegyetem lecsiszolja az ablakomat
miközben zúg körülöttem, szétszaggatja ajkamat a hold.
a csillagok és kivilágított szállodák mint a smirgli surrogva fényesre gyalulják minden csigolyámat.
egy kutya mint borzos reszelő, egyetlen iramodással magával ragadja félagyamat.
dörzspapír, dörzspapír és eszterga-emulzió, komplikált gyalugép-kések
cipelik a felhőket a fáim fölé, beleim ágboga fölé,
az utcai szegélykő elhúzza spiccvasaimon reszelőjét,
a balkonok őrültségem gyalulásába fognak.

bolondul forogván a galaxisok mint csiszológépek
életem köszörülik, szétlapítják, kifinomítják,
egészen addig amíg az életem olyan vékony nem lesz mint a sztaniol, áttetsző mint
a közönséges halál, egy betonkeverőn szétbontott liliomvirág.
forogva, forogva, zümmögve, remegve a hal-örvény kicsapja fogsoromat,
a fű-turbina megostoroz, felhorzsol a nagykabát,
a nagy arany nap pedig, motorinával megolajozza,
majd forgásba hozza bukarestet, őrült süvöltésre kényszerítve,
egészen addig míg az élelmiszer-üzletek vörössé válnak, a cukrászdai hűtőszekrények alatt felgyűlik a tócsa
és ez az egész körhinta-hallucináció
roppanó bordáimon áthalad.

lüktetvén mellettem, mint föhn-szélroham, kioldottad belőlem a görcsöt és az öntudatot,
ott morajlottál kilométer hosszú artériáimban összetekeredve,
erdőnyi ideghálózatomban, bolygóim szemüregében,
ott üvöltöztél tovább belegöngyölődve a stefan cel mare gyolcsába, szinte megfullasztott az állami cirkusz,
szikrázó könnyeket sírva.
hagytál, hogy utánad lobogjak elrongyoltan mint zászló selyme
saját gerincvelőmbe kapaszkodva
megsüketítve annyi lángtól.

Megégett állapotban mint egy giacometti kép, csak korom vagyok és elszenesedett vászon:
annyi világforgás, a bőröm annyi súrlódása miatt,
annyi szívverés, a tüdőm annyi lihegése miatt,
annyi görcs, annyi űr, annyi botorkálás,
annyi esélytelenség okán…
a gondolatom, még nyáltól nedves, eltávolodik tőlem
bukfencet vetve, hengergőzve, sercegve
pontszerűen
holthalaványan
jelentéktelenül…


Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

2020. augusztus 1.

Szóljon hozzá!