B. Tomos Hajnal: Nyári fohász
Szentséges ég, hogy ring
a júliusi vetés!
mint érett nő csípője
a drága selyem alatt.
Engedd ó, Uram,
hogy pár szem asszony, anya,
vagy (nézd el vakmerőségem)
tétova rím
kipörögjön belőlem
a fogamzó emlékezetbe,
mint ahogy holtak nyomának
adózunk pár cseppel
vérszínű borunkból.
S aztán a te kezed
fordítsa termőre,
Nagyuram, majd ha eljön
az aratás ideje.