Ferencz B. Imre atya verseiből:

Októberi hajnal

a hosszú estében elaltatott agyam
ébredezni kezdett de még szendereg
a rövid álomtalannak tűnő idő után
ülök az ágy szélén az óra led-es
lágy fényében érdemes élmények
után kutatok ezért a múlt életem
lapjait forgatom
régtől tudok az eltelt idő szépítő
fáradozásáról megértettem: az emlékeket
meg kell szépíteni a szegényes eseménytelen
napokat mai szemmel át kell élni
és lelkesedéssel újra értékelni

jellegtelen élmények sorakoznak
a messzi távolból jönnek majdnem
a kezdetektől jelentkeznek
az égbenyúló fenyők ágairól csüng a gyermek
a bátrabbja néha a fa keresztjéig merészkedik
biztos abban hogy így ő soha nem lesz fogó

a játék hevében hangos kiabálástól
cseng a völgy: öreg lopjuk a barackot
a tolvaj kiabálva jelzi hogy most van fenn a fán
játékból hecceli az „öreget” fogj meg ha tudsz
de miért éppen barackot ma sem tudom
talán azért mert ritkán jelent meg ínycsiklandozó
látványa a terített asztalon vagy a tarisznyában

nem kellett kettőt fordítanom s már
bizsergő talpam a nap hevétől forró porban fürdik
a mából nézve ez lett volna a tengerpart homokja
akkor még álmomban sem volt tengerpart
de utazás nélkül mégis nyaraltunk a forró porban
és a taploca patak tengerré duzzasztott vizében
nem csak csodálatosnak tűnt az volt és maradt

a gyermekkori élmény visszamosolyog a mába

akkor egyszerűen kézzel lábbal furfanggal
készült a gyermeknek a mindennapi jó móka
rövid volt a bánat ideje gyors az önvigasztalódás
az idő kérte megőrízte a kivánságot most van ideje
nevess és kacagj ma holnap és holnapután

úgy érzem ezeket le kellett írnom
végül is öröm töltött el hogy nem volt haszontalan
a megszakított forgolódás az októberi hajnalon
remélem az Úr ad még hajnallal kezdődő napokat

2020. augusztus 1.

Szóljon hozzá!