Még visszaintettem tétován az estben,
s még látni véltem, hogy Ő visszainteget.
Aztán az utcavégen, a sarok megett
már más világ terelte gondom. A Kertben

feljajdult a spanyolmeggy égő pirosa,
egy császárkörte puffant halkan a földre,
málnaszem hullott vérvörösre pörkölve,
halkröptű szender ébredt, az éj cinkosa.

És akkor az Édes halk szavának selyme
simult utánam utcákon, tereken át –
– régfelejtett, mélabús Chopin-szerenád.

Hogy elhagytam Őt s a Házat, kiheverte
talán. Azóta öregszem. Bús férfi arc…
Most? Édes szavak cserepébe belehalsz.

2020.07.29.