Hadnagy József: Hány évvel tartozom?

Itt, helyben állva

Hasonló lettem az útszéli fához,
a világ álmában is rohanna,
nem vonz már más föld, tenger, szavanna,
itt, helyben állva, közelebb magához

a lélek, mindaz, mire mindig vágytam,
tenger hulláma törik, szelídül…
s a szavanna oroszlánja itt ül
a szobámban, senkit sem bántó árnyam.

Én most már álmomban sem rohanok,
nem álmodom, hogy valamit lekéstem,
két ujjam messze futó folyamok,

s egyben hajszálerek apró levélben.
A világ még álmában is rohanna –
csillagok járnak hozzám a teraszra …

2020.07.12.


Kávézó ősök

Ősök jönnek kávézni hozzám.
Az egyik különösen sokszor
nyit rám, agg, mint egy kőkolostor,
keze csupa görcs sima botján.

Hosszasan nézeget, nem beszél,
de minden gondolatát hallom,
mint éji fény a száraz gallyon
lebeg előttem…mesél, mesél,

egyetlen történetet mindig…
a többi már nem fontos, mondja.
”Egy forrásból ittam a sírig” –

kávé-éjemnek teleholdja.
Százhat évet ingyen nem adnak.
Hány évvel tartozom magamnak?…

2020. 07. 10.


A kezdet kezdetén

Valaki idecsöppent a kezdet kezdetén,
amikor még egy csepp víz sem volt a földön,
csodálkozott váltig, sose látott gödröt,
és motyogta szédülten: hová érkeztem én?

hiszen itt nincs parány élet sem, mint magam,
s hatalmasabb ez a kő, mint az űrhajóm,
szerencsém, hogy maradt vizem, jégkulacsom
becsapódásálló, kis membránsátramat

itt ütöm fel, ebben a kősivatagban,
s amíg kulacsomból a víz szertefolyik,
kifújom magamat, támadjanak szelek,

nagyokat nyújtózom, nagy, óriás legyek:
ember, aki majdan azon gondolkodik:
mért csöppentem ide árva egymagamban…

2120. 06.12.

2020. augusztus 1.

Szóljon hozzá!