A Csendes-óceán keleti partján hosszan elnyúló latin-amerikai országban élő magyarok – mintegy 7-8 ezren – ugyancsak évente megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A chilei fővárosban élők ezt 1976 óta a saját maguk által emelt emlékmű mellett teszik.
Az oszlopoknak a forradalom 20. évfordulójára időzített felállításához a santiagói magyarok közössége adta össze a pénzt és gondoskodott az építőanyagokról is. A fővárosban mintegy 250 család tartozik a Chilei-Magyar Kulturális Egyesület tagjai közé, elnökük, dr. Szánthó György egyetemi tanár arról is tájékoztatta portálunkat, hogy március 15. és augusztus 20. is közösen megtartott ünnep az impozáns emlékmű körül. A koszorúzásokon részt vesz a chilei magyar nagykövetség is. Külön érdekes és megható, hogy a magyar térplasztika azon a fővárosi téren került felavatásra, amelyet még korábban Szent István királyunkról neveztek el. Az ünnepélyes aktust a hatmilliós Santiago polgármestere végezte – a főváros is hozzájárult az építéshez.

A forradalom leverése után a magyar emigránsok befogadásából Chile is részt kért: ezer menekültet vállalt a dél-amerikai ország – ám végül mindösszesen 268 fő odaérkezéséről számolt be a sajtó. Ők, valamint a korábban ide vándorolt magyarok és leszármazottaik gondosan őrzik hagyományainkat, nyelvünket, rendszeresen részt vesznek az egyesület rendezvényein.
Chilében általában népszerű Magyarország, köszönhetően ott élő honfitársaink hozzájárulásához az ország fejlődéséhez. Korábban ezt a rokonszenvet erősítette a magyar labdarúgás egykor volt jó híre (Farkas Jánosnak, a Vasas kiváló csatárának most is őrzi a nevét egy kis bányaváros amatőr csapata), vagy a Nobel-díjas chilei író, Pablo Neruda „Megkóstoltuk Magyarországot” című könyve, amelyet együtt írt Miguel Ángel Asturiassal, egy másik Nobel-díjassal, beszámolva a 60-as években hazánkban lebonyolított többhetes (vendéglői) körutazásuk tapasztalatairól…

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban