ki kellene húzni a világból minden rosszat
fonalanként legombolyítani és levágni
a földgolyó olyan fényes gömbölyű csupa mértan
a cérnagombolyagot azonban tekerheted sose tudod
tóba ugrani fűben sétálni mezítláb mindig beleléphetsz
önnön kudarcaidba szégyeneidbe szerelmeidbe
üvegházban élni nem jó a fűben jó lehetne csak
ne nyelnéd annyi furcsa másnap ízét
mégis talán akkor voltam a legőszintébb
mikor válásom előtt taccsra ittam magam egy buliban
részegnem kéne súlyos évekig ne jusson eszembe
hitvány aljas galád önmagam csak amíg még
fogalmam sem volt hogy most rúgok be éppen