B. Tomos Hajnal: Egy régi merevlemez titka

Felsejlik most a régi nyár,
mikor talpig sárgák voltunk
a letarolt repcétől
s a hirtelen megeredt eső
fürge patakokban mosta le rólunk
a szemérmetlen illatokat.

Bujkáltunk a füzek közt,
mint az első emberpár:
torkunkban még ott volt
a boldogan titkolt bűn.

Elaludtunk később, én a karodon,
mint lengén rádhullott vállkendő
s akkor ott, egymásba indázva,
éggé álmodtuk az araszoló sárgolyót
s rajta minket:
két újszülött csillagot.