Vladimir Udrescu: câteva umbre / árnyak
a homályból épült
lelki katedrális éjszakájában megjelenik az
emlékezés
mindkét ágán
szorul a hurok s a történelem
ama megsejtett kontinens felé
csúszik könnyedén
ügyelj nagyon figyelmeztet tőrrel a fogai közt
a vak tanácsadó
ennek az elvnek a kijáratánál
megszületik az örökkévalóság
mihelyt az álom fonala
leszáll a szakadékba
elefántcsontból való a pokol sugara
a tiltott szemben
jól tudom pedig
olyan homokóra ez amelyen lepergett
a megálmodott apokalipszis
mint amilyen a herceg
könyvjelzője
a valpurgi alkonyatban
alig néhány árny lépdel csak
a nyomodban
minthogyha a világ teremtésének
hírhozója lennél
Fordította: Bartha György
(In: Vladimir Udrescu: dolor, BRUMAR, Timişoara, MMIX. 47.)