a homályból épült
lelki katedrális éjszakájában megjelenik az
emlékezés

mindkét ágán
szorul a hurok s a történelem
ama megsejtett kontinens felé
csúszik könnyedén

ügyelj nagyon figyelmeztet tőrrel a fogai közt
a vak tanácsadó
ennek az elvnek a kijáratánál
megszületik az örökkévalóság
mihelyt az álom fonala
leszáll a szakadékba

elefántcsontból való a pokol sugara
a tiltott szemben

jól tudom pedig
olyan homokóra ez amelyen lepergett
a megálmodott apokalipszis
mint amilyen a herceg
könyvjelzője
a valpurgi alkonyatban

alig néhány árny lépdel csak
a nyomodban
minthogyha a világ teremtésének
hírhozója lennél

Fordította: Bartha György

(In: Vladimir Udrescu: dolor, BRUMAR, Timişoara, MMIX. 47.)