(szinte gyermekkori) emlék a Városból és a Hargitáról

Székely János emlékének

keress meg – mondhatta volna
háta mögött a felsőváros ódon
háztetői derengtek kifakult színeikkel
halk derűvé varázsolva a pillanatot –
– majd elbeszélgetünk

keress meg – mondhatta volna
a nyáreleji zápor után
a gyepről páracsodák lobbantak ég felé
a halálra szánt füvek zöld illata
támolygott a kis park felett
s az ezüstösen csillogó fényben
a virágágyás kálái lassan bontották
első virágukat

nagyszerűen tudott hallgatni
mintha valami fontosat
szeretett volna elmondani

a tikkasztó kánikulát előzve
buján és gondtalanul nőtt a gyom
az utcaszéli gondozatlan
virágágyásokban

keress meg – oly sok mindent
jelenthetett volna sok mindent
pendít e két szó
hangtalan beszédet
nyugalmas közös hallgatásokat
melyekből minden megérthető
nem készültem elutasításra
csak azt szerettem volna
a közös lépegetést a város
városunk régi utcáin

keress meg – csak képzeletem
játéka ez a találkozás
s már rég csak szellemével
beszélgethetek

nagyszerűen tudott hallgatni
talán akkor láttam igazán
amikor a csoma pista menedékházában
várta kányádi megérkezését
a két szervátiusz üdő mártont
faragták akkor éppen ott

álltunk mosolyogva
vállára emelték holt barátjuk emlékét
ahol a rövidített út indul ott
áll az emléktábla
aztán elnézett hosszan tűnődve
talán kadétlovak trappját figyelte
talán a folyóról mesélt volna
valahol a buja vegetáció
takarta holdfénytiszta éjszakában

mondhatta volna – keress meg

máig keresem

2015-2020.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ