Demeter Mária: Szembejön
Levegő
formál alakot,
fák lombja közt hajlékony
a feltámadás.
Áramlat
nyirkos illata,
futnak halványkék erek
vissza a kertbe.
Létrán
megkapaszkodva
kéz – lábgyökereivel ,
felszusszan – szabad.
Kívül jobb neki
szem mélyvizében
a lélek egyre csak jön ,
kattanás – elment.
Pusztai Péter rajza