Nászta Katalin: Csonka jelen

ma reggel ott voltam, ahol épp vagyok
sem előbb sem hátrább nem kellett
lépnem, hogy ott lásson: magamon
minden, ami velem történt és minden, ami nem
egy bogba kötve egy kötegben
ült az ágy szélén bennem, rendezetten

koppant valami az udvaron
találgattam, mi lehetett
egy madár akadt fenn a hálón
nyitott ablakkeretemen
idegen macskák, jöttment verebek
népesítik bokraim, fáim
levelek bozótos sűrűjében
szúnyogok tanyáznak, legyek

a tegnap földszagot szívtam a tarlót gereblyélve
és szerettem, amit csináltam
izzadtam, de megérte
senki nem köszöni, csupán a fű földön
bogarak, pókok szaladtak szét riadtan

lecsutakoltam magam mintha ló lennék, a végén
s mind jobban szerettem megírt verseim
ölelkezem a csorba jelennel
pontosan kirajzol
ha valaha kérdik majd ki voltam
más gondja lesz mit gondoljon felőlem

2020-07-21

2020. augusztus 4.

2 hozzászólás érkezett

  1. Albert Csilla:

    Nagyon jo vers. Elveztem az olvasasat.

  2. Nászta Katalin:

    Köszönöm a meglepetést, kedves Csilla!

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights