LÉGKÖRI ZAVAR

Radó Árpád, a szpíker, kisleányát is bevitte a Stúdióba, mert szolgálat után el akartak látogatmi az egyik rokonhoz. Emmnyke nagyon jól tudta, hogy a mikrofon előtt senkinek sem szabad beszélni a papáján kívül, Radó tehát nyugodtan bevitte magával a délutáni hírek felolvasásához. Térdére ültette a gyereket a mikrofon előtt, és megkezdte a felolvasást. A gyermek szinte mozdulatlanul ült édesapja térdén, és áhítattal hallgatta a híreket. Az utolsó percekben azonban mégis baj történt, mert mikor Radó egy vasúti katasztrófa borzalmait kezdte ecsetelni, a gyerek váratlanul szipogni, majd sírni kezdett. Radó kétségbeesetten igyekezett elhallgattatnit, de az egyre hangosabban sírt. Aztán mikor Radó végül bemondta a mikrofonba, hogy a szerencsétlenségnél nyolc ember életét vesztette, a kislány keserves zokogásban tört ki.
Másnap rengeteg érdeklődő levél érkezett a Stúdióba. Mindegyikben azt kérdezték, hogy mi volt az a furcsa zörej a vasárnapi hírközvetítés végén.
A levelekre ez volt a válasz: légköri zavar.

Színházi Élet, 1933/19