3. Örökölt mesélőkedv (?)

Friedmann Dezső, egy egyszerű zsidó kereskedő fia, 1880. június 7-én született egy nyugat-erdélyi kis faluban, Csucsán (…), amely akkor Magyarországhoz tartozott… Valószínűleg gyér iskolázottsággal küldhették fel Budapestre, női szabóságot tanulni. Késő tizenévesen, az inasévek befejeztével egy darabig Európát járta, megfordult Párizsban, és végül elérkezett Londonba. Bár viszonylag tanulatlan volt, igen éles eszű fiatalember lévén megtanult franciául és angolul, és nagy pallérozottságra tett szert utazásai során. Egyúttal megkedvelt egy-két jellegzetesen nem magyar ételt is, mint a hagymaleves és a nyers paradicsom. Az előbbit annyira szerette, hogy megtanulta elkészíteni, és valahányszor honvágya támadt Párizs után, a Friedmann-lakást hagymaleves illata töltötte be.
Dezső előszeretettel mesélgette gyermekeinek, hogyan boldogult utazásai során vonzerejével és élelmességével. Azt állította például, hogy egy cifra kis étlapot használt útlevél gyanánt; egyszerűen meglobogtatta, és tekintélyt parancsoló képet vágott, ha a papírjait kérték.
Pikareszk történetei nagy hatást gyakorolhattak Capára, aki örökölte apja tehetségét, hogy az eszéből éljen meg, s egy jó sztoriból még jobbat kerekítsen. Már gyermekként kezdett túltenni apján mind szavaiban, mind cselekedeteiben.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)