Írok innen,
a mesés tengerfenékről
hogy tudd,
itt minden olyan zsoltárosan kék,
ahogyan elképzeltem –
örvényeiben mintha az ég
világolna penge-élesen,
akár a sas vagy a husky szeme –
és még valami:
errefele jövet
mákföldek mellett
húztam el,
melyek hasonlóan örvénylettek
a vérző fényben,
mintha pár perce festette volna
őket egy megszállott
barna föld-vásznaira.

Erről jut eszembe:
vigyázz a fiókban felejtett
másságom másolatára:
ha valaki átlátna rajta
és megoldaná nyelvét,
annak átadhatja
egész valóm röntgenképét
és zárd ki este a zivatart
meg a pókokat,
mert ugye te is tudod:
a legképtelenebb helyeken
feszítik ki csapdáikat.

Nos, részemről ez lenne az utolsó sor,
te gondold utána
a szokásos protokollt,
mert rövid az időm:
bármikor kiderülhet,
hogy ez is csak kiméra,
fordított ég, mely nem létezik,
csak hipotéziseimben.