A lakatos fáradtan tért haza. Útközben már alig bírta a lábát is cipelni. Aztán nekidőlt egy villanyoszlopnak. Nagyokat sóhajtott. Most már tényleg rosszul volt. Az emberek megbámulták, de továbbmentek. Egy orvos észrevette. Azonnal látta, hogy rosszul van. A lakatos meg ment tovább, de muszáj volt leülnie egy padra. Az orvos mikor utánament, megkérdezte:
– Jól van?
– Kicsit rosszul voltam.
– Igen, láttam.
– De most már jobban vagyok.
Az orvos elővett a diplomatáskájából egy tablettát, majd vizet is adott neki s azt mondta:
– Ezt vegye be!
A munkásember bevette. Már azonnal jobban lett. Az orvos is látta, hogy jobban van.
– Na végre, most már jobb színben van! – mondta az orvos.
– Jobban is vagyok.
– Na nekem mennem kell! – mondta az orvos.
– Nekem is. Családom van.
S azzal elbúcsúztak. Mikor Tibor hazaérkezett, a felesége épp vasalt. Mivel annyira egészséges színben azért Tibor nem volt, megkérdezte a felesége, Juli is:
– Jól vagy?
– Igen. Jól vagyok.
A rosszullétről azonban hallgatott. Juli mikor befejezte a vasalást, egy tál brassóit adott neki.
– Tessék, egyél!
Tibor az egészet bedörgölte percek alatt. Juli közben kávézott s egy kicsit elmerengett az urán.
– Nagy a hajtás? – kérdezte aztán.
– Hát… Eléggé…
Majd miután megitta a kávét, mosogatni kezdte a tányérokat, s poharakat. Ő már jóllakott. Tibor megkérdezte:
– Misi mikor ér haza?
– Egy óra múlva már itthon lesz, minden bizonnyal.
Tibor közben rágta a falatokat, jó alaposan, éhes gyomrának jól esett a meleg étel.
– Csak nem aggódsz érte? – kérdezte az asszony.
– Már hogyne aggódnék… Hiszen a fiam. – válaszolt komoly hangszínben Tibor.
– Az utóbbi időben rossz jegyeket hozott haza. – mondta Juli.
– S éppen ezért haragszom rá egy kicsit. – mondta Tibor.
– Ne haragudj! – válaszolta az asszony s abbahagyta a mosogatást s bekapcsolta a tévét.
Tibor meg az ebéd után rágyújtott. Ez nem hiányzott pedig neki. Majd leheveredett a másik szobában. Misi hamarosan megjött. Arca vidám volt, kedve nagyon sugárzó és jó, szüleinek fel is tűnt ez.
– Nocsak, megjött Misi! – kiáltott fel Juli.
Majd apja is felkelt.
– Szia, apa! – üdvözölte apját Misi.
– De jó kedved van! – mondta Juli.
– Ötöst kaptam történelemből! – mondta Misi.
Az apa arca egyből felvidult.
– Nem hiszek a fülemnek! – mondta Tibi.
– És a tanár meg is dicsért! – mondta Misi.
– Csak így tovább! – mondta Juli.
S Misi levetkőzött. Ő már ebédelt, nem volt éhes. De anyja finom brassóijának nem tudott ellenállni. Aztán Misi tanulni kezdett. Apja csak egy szóra zavarta a tanulásban.
– Minden oké az iskolában?
– Persze, apa, miért kérded?
– Csak kíváncsi voltam rá. Utóbbi időben elég gyenge jegyeket hoztál haza…
Misi vállat vont. Majd az apa megint rágyújtott s utána ment a szobájába rejtvényt fejteni.
Másnap mikor Tibi munkaideje lejárt, örült, hogy ebben a rettentő, de csodálatos világban dolgozhat. Véletlenül összefutott az orvossal, aki segített rajta.
– Nocsak, de jókedvű!
– Minek búsulnék? – kérdezte Tibi. – Csodálatos feleségem és gyermekem van.
– Az jó, ha örül az életnek! – mondta az orvos.
– De még mennyire! A szívemben örök tavasz van!
Az orvos mosolygott majd elköszönt. Tibi meg boldogan tért haza, anélkül, hogy a család másik két tagja tudta volna, tegnap mi történt vele…