megszokhattad már a hajnali sétákat
a harmat-mosta réten
amikor a szeráfok könnye
a fürtjeiden lecsordul
így lelsz
a napok ítélete alatt
állandó örömökre

tudod már: a dicséret elvei
megfogyatkoznak
lemondó lélek zuhan
természeted kúszaságaira
mint léghajó

hol is vagy te tulajdonképpen

a házasulandó bokrok mellett
csupán a kétkedés és álmatlanságok
serege

és mintha kimerültél volna

a hallgatás magvaiból
ma üresség szemerkél
halálod a rénszarvasok hómezőin bolyong
szent madarak csipegetik dél idején
az útszélre hullt magot

az utas elfáradt valóban
olyan lény ő is mint a sarjú
melyet a csikók lelegelnek.

Fordította Bartha György

(In: Vladimir Udrescu: dolor, BRUMAR, Timişoara, MMIX. 27.)