Fülöp Kálmán: Fehér sirályok

Nem telt egy perc anélkül,
hogy ne éreztem volna
naponta hogyan apad
létem szomorú kútja.

Úgy megyek, szomjas vándor,
kezem nem fogja senki,
a sötét éjszakából –
csak messze, távol lenni.

Távol, ahol Valaki
megszólít, csendben int, majd,
gyere ,itt várnak még rád,
fehér sirályok hívnak.