egy gondolatot dédelgetsz
mint amikor
egy ártatlan vadállat beveszi magát
a régi események menetébe

már azt se tudod ki lakozik ott
nyílt sebekkel a testeden a dolgok bölcsessége közé
beszabadult menekülő vagy

régi mellvéded még rendületlen áll
a csipkebokor illatában
mintha egy hittérítő utadról mesélnél
amellyel mintha csitítgatnád
az efézusbelieket

és vársz még a bíbor simogatásra
ihletett szavaid
mint az őszi bokrokon
csillogó harmat

valamely torony ablakából támadó alkony
megremegteti a rend kihunyt leveleit
elbeszélgethetsz tehát a sebeiddel

a tanulságok természete így tökéletes

Fordította: Bartha György
(In: Vladimir Udrescu: dolor, BRUMAR, Timişoara, MMIX. 17.)