Nászta Katalin: Mutatvány (4)

Megjelölt madarak

úgy leámul rólad a kép
tudom képtelenség
de idehallik
csendes szívverésed
ártatlan/boldog mitsemértése

csak szófogadóan
tetted, amit mondtak
néha többet is, mert vitt a hév
körülötted a lusták elhulltak
a kényelmet szerették

hitted a lehetetlent
lesz béke, van béke, máris itt
s amit kifacsartak másokra hagytad
hitted a hazát –
mint te olyanok sokan voltak

ártatlanok
nem mosták kezeik
nem tettek hangosan nagyot
rábízták az időre, oldja meg
az meg is tette
igaz, emberek kezét festette
vele véresre

nem gondolkoztál olyan mélyen
hogy belefúlj
ezért az összeomlás
váratlanul ért
mi jobb van ennél
testvériség-egyenlőség-szabadság?

mikor a demokráciák hazudtak
alakot váltottak
szétfolytak, összecsomósodtak
tetted mit kellett s miket hittél
rendesek voltak, nem csúnyák ezek az eszmék
az élet-halálról is azt vélted, amit más
jön, van, lesz feltámadás

csak mikor közelebb jöttek és neked mentek
kezdett töredezni benned az addigi rend

szerettelek úgy ahogy voltál
tudatlannak, barna medvének
lomha vénnek, nyurga kamasznak

bár csak akkor hozott össze a sors
amikor már semmi közünk
sem lehetett egymáshoz

a volna, a mintha, az elképzelés
hazai ágyat vetve szülőföldünk
magas- hegyes
szálkás-szeles göröngyös terepén
visszaszállított múltunkba
mi sosem volt
de értettük egymást
a szó is a régi volt

most árvult szívvel ülünk
kétfelén a világnak
letagadva még azt is
amit pórusaink kiáltanak
hogy egyazon sárból-porból-vízből
gyúrtak ilyennek-olyannak
ami ugyanúgy fáj
vágyaink egyformán zuhannak alá
s az ég, a föld és kettő közt, ami van
azzá tett, amivé lettünk
megjelölt madarak


(A szerzőnek nemrég a Pannon Írók Társasága kiadásában megjelent, Felvágott szívvel c. verseskötetéből)

2020. augusztus 8.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights