6. Éva színre lép

Bandi tisztában volt vele, hogy Besnyőné nem szívelheti, mégis bejárt a lányokhoz délutánonként. A lányok, mivel apjuk a női emancipáció híve volt, humán gimnáziumba jártak, de Éva, aki Bandi legjobb barátja lett, jobban szeretett fényképezgetni. Kodak Brownie-jával, mint a házi feladatával foglalkozni, és hamarosan Bandi is elkísérte fényképező kiruccanásaira a budapesti utcákra és a város környékére.
Éva három évvel idősebb volt Bandinál, de jól érezte magát a társaságában, „Rendes srác volt —-írta később. — Akit szeretett, azért mindent megtett. Melegszívű fiú volt, de tele iróniával. Nagyon okos és tanulni vágyó, de hiányzott belőle a kitartás. Kicsit cinikus. Csuda jópofa volt, és olyan érdekesen tudott elmesélni dolgokat — kiszínezve és eltúlozva. …”
1928-ban Besnyő Éva elhatározta, hogy fényképész lesz, és beiratkozott egy pesti fényképészhez, Pécsi Józsefhez, aki elsősorban stúdióban készült portrékkal és épületfényképezéssel foglalkozott…A dokumentumfénykép — amelyről azt tartják, a szegények társadalmi-gazdasági reform motiválta, érzelemmentes ábrázolása — kezdett tért hódítani Magyarországon a húszas évek végén, a harmincas évek elején. 1929-re Éva szabadideje nagy részében uszályokról szenet lehordó dokkmunkásokat, belvárosi padokon alvó, hajléktalan férfiakat és nőket, és a környező falvak dolgozó parasztasszonyait fényképezte új Rolleiflex gépével. Képei minden bizonnyal hatással lehettek Bandira, aki addigra már maga is komoly érdeklődést tanúsított a társadalmi és politikai reform iránt.
Éva 1930-ban, miután befejezte a tanulást Pécsinél, Berlinbe költözött. De befolyása Bandi életére és pályájára nem szűnt meg; útjaik még sokszor találkoztak az eljövendő hosszú évek folyamán.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)