7. Sportok bűvkörében

Tíz-egynéhány éves korában Bandi nyugtalan, izgága fiú volt, s túltengő energiáját a sportokban vezette le. Nem volt különösebben izmos, de olyan elszántan és lelkesen futballozott, hogy szívesen vették a gimnáziumi csapatban. Népszerűségét nemcsak vidám természetének köszönhette, hanem barátai iránt tanúsított állhatatosságának és nagylelkűségének is. Egyszer például valamelyik fiú megsérült a meccsen, Bandi elkísérte a villamosig, fölsegítette, azután, mivel neki magának nem volt pénze jegyre, futva követte a villamost, a megfelelő megállóban lesegítette róla társát, és hazáig kísérte.
Nyaranta úszni járt a Dunára barátaival, télen meg korcsolyázni a városligeti jégpályára, ahol zenekar játszott. Télen néhány hétig mindig volt síelésre alkalmas hó a budai hegyekben, ahová csak fogaskerekűvel lehetett fölmenni. Némelyik hegy magas volt és meredek, ami veszélyessé tette az egyszerű bőrszíjakkal a lábra erősített, lomha falécekkel űzött sportot. Júlia, bár buzdította Bandit a sportolásra, a síelésnek nem örült, mert félt, hogy baj éri vakmerő és nyughatatlan fiát. De Bandit épp a veszély izgalmassága vonzotta ellenállhatatlanul ehhez a sporthoz. (…)
Egy vasárnap korán felkelt, és belebújt egy bátyjától kölcsönvett, tarka steppelt dzsekibe, és a derekára kötötte anyja piros-zöld kockás krepdesin-
sálját. Cigányosabban, mint valaha, megállt szülei hálószobaajtajában, és közölte, hogy elmegy síelni, s a nyomaték kedvéért meglóbálta a barátjától kölcsönzött sílécet.
— Megyek síelni, anya,
— Nem mégy — mondta Júlia.
— Kérek villamosra.
— Egy fillért sem kapsz, és megtiltom, hogy elmenj. Túl veszélyes.
Bandi tajtékzott, de uralkodott mérgén, halkan becsukta az ajtót. Júlia diadalittasan fordult a másik oldalára, hogy tovább aludjon, de öt perc múlva ismét nyílt az ajtó.
— Julika — mondta Bandi, becenevén szólítva anyját, mintegy jelezni akarván eltökéltségét —, elengedsz, vagy azt akarod, hogy hazudjak neked?
A félelmetes Júlia a függetlenség ilyetén lefegyverző kijelentésére tehetetlennek érezte magát Megértette, hogy nincs más választása, áldását adta Bandira — és pénzt villamosra. De annyira aggódott fiáért, hogy később fölment utána a hegyre, és tisztes távolságból, lopva figyelte. Tizenhat éves korára Bandi magabiztosan siklott lefelé a meredek Svábhegyről, és a síelés életre szóló szenvedélyévé vált.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

Folytatjuk