Nézem az erdőt.

Az erdő nem gondolkodásra csábítja az embert,
a gondolkodás mögöttit ássa ki belőlem.
Azt mondja meg fogok halni.

Csak felbukkant valahonnan a gondolat.
Az erdő üzenete maga az Erdő.
Nem az erdő burkáról beszélek.

Semmi fenyegető vagy baljóslatú nem volt benne,
halk és szelíd mondat volt csupán
ahogy a víz kőről kőre gurul
az erdei patakban.

Néztem az erdőt,
mellettem feleségem,
s két lányunokám.
S a szelíd mondat tovább zsolozsmázott bennem.
Mintha újabb árnyalatot kapott volna az erdő zöldje.

Sok zöldjét ismerem az erdőnek,
ez új árnyalat volt.

Semmi nagy felismerés,
semmi katarzis.
Ez a forduló az, mikor életed új útra tér?
Nem nagy dolog.
Az ember elcsodálkozik.

Nem is csodálkozás ez.
Rácsodálkozás.
Biztossá válik valami,
az addig távoli.
Még bús sem vagyok.
Felsóhajtottam.

Megtartó erő.

2016. júliusa-2020. augusztusa