Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (30)

Jó hír messziről

Másnap szebben sütött a nap. És bennem is kezdett szépen nyiladozni a remény. Hogy most már csak lesz valami abból a mi királyságunkból. Mondom Idának, mi tegnap átestünk a nagy próbán. Anyám füvet evett. Azt mondja a mi Idánk, azért ezen a próbán nem úgy estünk át, ahogyan ő gondolta. Mert anyám orvosság gyanánt rágta azt a néhány zsenge fűszálat, s ki is köpte hamar. Ő, amikor füvet szokott rágni eső után, soha nem gondol arra, hogy az a fű or­vosság. Csak rágja, minden cél és meggondolás nélkül. És közben elmélázik az idő múlásán. Ilyenformán van ez a szerelemmel is. Nem jó jel, ha az ember nagyon megfontolja, miért sze­reti azt, akit szeret. Vannak dolgok, amiket jó megfontolni, s vannak, amiket nem kell. Anyám még meg is magyarázta, hogy tavasszal majdnem minden orvosság, ami a földből kinő.
Ez a próba szerinte sokat nem ér. Ha pedig nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az anyám­féle fűevésnek, csak magunkat csapjuk be. Kérdem Idától, mit tudsz te a szerelemről, amikor abba még jóformán bele sem tudtál kóstolni. Hát nem otthagyott Jóska már az elején? Azt mondja Ida, a szerelem a bolondságnál is bolondabb tünemény. Olyan, mint a nagyon ritka madár. Elég, ha csak egyszer megpillantja az ember és soha többé nem felejti el szárnyának villanását. De ő a szerelemről nem szívesen beszél. Az ő szerelmének ritka madara régen be van zárva egy kalitkába, s annak a kulcsa elveszett. Már csak álmodozni szokott ő a szere­lemről.
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy szerelmi dolgairól faggassam a mi Idánkat. Azt kérdez­tem tőle, mikről szoktál te álmodozni, Ida? Azt mondja, sok minden furcsaságról szokott ál­modozni. De azokat el is felejti. Csak hóvirágról nem álmodott soha. Pedig az első hóvirá­got minden tavasszal föl szokta tűzni a hajába. Az lenne az ő boldogsága, ha egyszer hóvirágról is álmodna. Mondom, miért lenne az olyan nagy boldogság, hiszen az idei hóvirágok még nem hervadtak el, ott vannak a kerítés tövében, magad is láthatod. Azt mondja Ida, azért szeretne hóvirágról álmodni legalább egyszer, mert az álmoskönyvek szerint a hóvirág azt jelenti, jó hír jön messziről. És ideje lenne már, hogy ő jó hírt kapjon. Messziről. Kérdem, nagyon messziről várod a jó hírt, Ida? Azt mondja, nagyon messziről. Onnan várja, ahol az ő épség­ben megmaradt gondolatai vannak. Azokat várja. Az épségben megmaradt gondolatait. Mert amik most vannak a fejében, nem mind ép gondolatok. Bolondságokkal vannak összekeve­redve. És a legnagyobb baj, hogy ezeket az összekeveredett gondolatokat nem mindig tudja egymástól szétválasztani.
Mondom Idának, nagyon jó jel, ha valaki képes fölfedezni, mit tud és mi az, amit nem tud. Te azt fedezted föl, hogy nem tudod szétválasztani az összekeveredett dolgokat. A régi bölcsek is följegyezték, a bölcsesség azzal kezdődik, hogy fölismeri az ember, mi az, amit nem tud. Te pedig bölcs vagy, Ida. És eljő az idő, hogy szét tudod választani az összekeveredett dolgokat.


(Folytatjuk)

2020. augusztus 13.

1 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Drágakő a gyöngyszemek között ez a fejezet (is).

Szóljon hozzá!