Zágoni Attila paródiáiból: Bölöni Domokos
A rendszeres írásnak a helybeli irodalmi kör fészek-melegében inkubátorodott neki. Már régóta közölt, amikor közölték vele, jó lenne, ha összeszedné magát… kötetbe. Novelláinak témáját többnyire az árcsói borvízforrásból meríti, s otthon ereszti fel hígított csapvízzel. Műhelytitokban teszi, és közben várja, hogy az illetékes hargitai múzsa tarkón legyintse.
Leborult szivarszipka
Füttyös Pista olyan szegény volt, mint a templom egere rekvirálás után. Ha az adószedők keresték, a szomszédtól kölcsönzött alultáplált verebeket, ajtaját pedig egy kocsmai verekedésben szíven szúrt szalmaszállal támasztotta meg. Füttyös Pista tanyán lakott, fent Ciheres-tetőn, ahol a deszkából deckalevet főznek, az almáriumból szilvóriumot, s a csillagos ég olyan közel van, hogy a vegyesbolt ellátása kizárólag a Göncölszekérrel történik. Amikor sok áru gyűlt össze, a Nagy Göncöllel zötyögtették fel, amikor kevés, a Kis Göncöl is megtette.
Az emberek telepes rádióból hallgatták a híreket, s amikor a szpíker azt mondta, hogy alagsorban repülnek a macskák, akkor patkánymérget vettek rá, hogy megváltozik az idő. Igaz, Füttyös Pista rá se rántott a telepes szpíkerre meg az időjárás női szeszélyeire. Ő csak fütyült, fütyörészett, mint a filharmónia rigója, és két füttykoncert között házasodni készült.
– Azt a leborult szivarszipkáját! – borult ki idegice, hamisítatlan népi hozzáállással. – Milyen bennvalóba vigyem a felkontyolt csajt?
Ha arra gondolt, hogy tanyai bungalója még egy diszkréten puszilózó gerlepártól is összedőlhet, trillázó pacsirta-kedve a földre szottyant, és ülőfürdőt vett a porban. De Füttyös Pista párválasztó szándéka olyan erős volt, hogy exkavátorral még a Madarasi Hargitát is elhordta volna, ha zsebkendőjének mind a négy sarka úthengerrel van vasalva.
Füttyös Pista felpattant hát egy kölcsön-traktor nyergébe, és lelovagolt a faluba.
– Ha nem kapok asszonyt, kárrá teszem magam… – lelkizett egy pirinyót, amikor behúzta a kézikötőféket. Utána beült a motelbe, és fixírozni kezdte a csajokat. Az egyiknek úgy ringott a csípeje, mint három ember egy csónakban. A másiknak olyan vékonydongájú szemöldöke volt, mintha az udvarhelyi cérnagyár nyersanyaghiánnyal küszködne. A harmadik a kompótlevet a Füttyös Pista házasodhatnékjára öntötte. Hát ez neki dunsztig elég volt…
Bement a megyei laphoz, és nagy, dolgos kezével összetajkolt egy rusztikus felhangú apróhirdetést: „Jó karban tartott, alig használt hölgyeménnyel akasztanék tengelyt, életreszólóan. Jelige: Hők-nye, böcs-böcs!” Nemsokára ment is a fényképes válasz, a Kis Göncöllel vitték ki petró, konyhasó és rozsdás konzervdobozok meghitt társaságában. Egy hét múlva megejtették a kézfogót, két hónap múlva sor került az első nyafogóra is. Igen, mert Wilma Vilma érettségizett csaj volt, kottából főzött, de abból is csak úgy, hogy inkább a szünetjeleket respektálta. A sódert viszont feszt nyomta: kuruttyolt, karattyolt, galatyolt télvíz idejétől borvíz idejéig.
Egyszer aztán Füttyös Pistánál is betelt a stampedli, s egy pesszimista hangvételű munkanap után jó kötésű paszulykaróval állított haza. Ahogy belépett, egészen balladisztikus lett a hangulat, sőt miután leverte a lámpát, még a balladai homályt is ki lehetett tapogatni.
– Jaj, édesegy uram! Ezután tényleg befogom a rúzsos lepénylesőmet – esküdözött az új asszony a festett fali szentekre, teljesen figyelmen kívül hagyva a darwini evolúciós elméletet.
De már késő volt… Az ajtó előtt a szomszéd kutyái orgonálni kezdtek. Klaviatúra nélkül orgonáltak, de akkora átéléssel, mintha farkasok kerülgetnék őket. Ha történetesen valaki az ablak alatt fülel, zicc, hogy nem kerüli el a figyelmét a tankönyvekben is emlegetett balladai szaggatottság, egészen a száraz paszulykaró karrierjének derékba töréséig.
A ramazuri elmúltával a menyecske érettségi diplomáját az átalvetőbe gyűrte, és nekilódult a falunak. Igen ám, de Füttyös Pista egy sirülőnél elibe került, és saját kezűleg – mondhatnám, karhatalommal – szerzett érvényt a család szétzüllése ellen hozott paragrafusoknak. Visszafelé korzózgatva apránként félretették a haragot, úgyannyira, hogy végül a vadzabban is turbékoltak egy keveset.
Másnap hetipiac volt a faluban, s Füttyös Pistáné született Wilma Vilma is leereszkedett oda. Tűsarkúval döfködte a sarat, mintha legalábbis bejutott volna a hároméves Pedára. Mindenkinek arról szövegelt, hogy a férje milyen vagányul megtáncoltatta. Csak azt nem tette hozzá, hogy Füttyös Pista a karót táncoltatta meg… az ő hátán.
Igaz is, minek kürtölni ki minden csekélységet? Fő, hogy rájött, az lesz a legjobb, ha a csikókályhába mindennap paszulykaróval fűt be.
Pusztai Péter rajza