Kisinyovi (Chişinău) diplomáciai szolgálatom alatt megszoktam, hogy minden rosszat az oroszok követtek el (a moldovánok elbeszéléseiben), illetve minden gonoszság a románokhoz köthető (a ’moldáviai’ oroszok, ukránok és más ’szovjetek’ meséiben). Függetlenül a dokumentálható (és dokumentált) történelemtől… A transznisztriai halálmeneteket (haláltáborokat) nemigen lehetett a Vörös Hadseregre fogni… Elhallgatni is nehéz volt (megpróbálták, mindkét oldalon). A Nagy Szovjetunióban a giszkai incidensről senki sem tud(hat)ott semmit. Moszkvában úgy döntöttek, hogy hallgatni kell. A hallgatás eltartott ötven évig… Ez alatt a megsemmisült iskola romjait eldózerolták, nem messze onnan fölépítettek egy újat… Csak fél évszázad múltán emlékez(he)ett meg először a falu lakossága, köztük az életben maradt egykori iskolások és a maradék falusi lakosok (a szemtanúk) az iskolarobbantásról.

GISZKA – cirill betűs ’moldáv’ átírással: Ги́ска vagy Гыска (mai, latin betűs moldovaival: Gîsca, mai román helyesírással Gâscă) kis falu a Dnyeszter jobb partján – A román–moldován falunév jelentése: liba, lúd. A románul Nistru-nak mondott határfolyó mentén, a folyó bal partján terül el a szakadár Transnistria, a Dnyeszterentúl. (A folyó a Fekete-tengerbe ömlik, ősi határvonala a román-moldován és szláv-ukrán területeknek.) A szóban forgó település – Gîsca – a ’hivatalos’ Moldova szerint éppen nem tartozik bele az önkikiáltott félmilliós Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaságba (Приднестровье ); még a ’klasszikus’ besszarábiai részen fekszik, nem messze Bender (Tighina) városától. A Dnyeszter-menti ’szakadárok’ szerint viszont a falu Bender város külterülete…(talán egykoron a libalegelője) volt. A Besszarábiát 1918-ban elfoglaló románok is így vélték: a (nagy-)román közigazgatási felosztás szerint Gîsca 1940-ig Tighina (Bender) része lett.
A település azonban csak 1950-ben vonult be a (szovjet-) moldáviai köztudatba, amikor – éppenséggel április 4-én – a ’haditanító’ (a katonai felkészítésért – oroszul a tantárgy neve: vojennoje gyelo – felelős tanerő, egy háborús veterán) az egyik női tanerő iránti viszonzatlan szerelme okán – tanítási időben – fölrobbantotta az egész iskolát, 21 kisiskolás (majdnem az összes ’reggeli műszakban’ tanuló!) halálát okozva ezzel… Az egyik tanulót jó ötven méterre dobta el a robbanás (túlélte). A tetőszerkezet egyes elemeit – és több áldozat testrészeit – jó ötszáz méterre találták meg. Ennyi trotillal fel lehetett volna robbantani egy tankot vagy egy hidat… A túlméretezett robbanóanyag (12 kilogramm trotil) romba döntötte az egész épületet.

Az iskola – robbanás után

Az iskolák ellen elkövetett terrorista merényletek ’rangsorában’ (ilyen is van; az első ötvenben a 13. helyen szerepel a gîsca-i robbantás). Okulásul: vezet a kaukázusi (észak-oszétiai) beszláni iskola, melyet 30 csecsen szakadár iszlamista foglalt el 2004. szeptember elsején, az évnyitó napján; és az orosz antiterrorista erők ’sikeres felszabadító’ rohamában – és a túszejtők kivégzései következtében – a túszdráma harmadik napján a több mint ezer túsz közül legalább 330 veszítette életét (köztük 186 iskolás gyerek), sokan eltűntek, jó 300-an pedig megsebesültek…
Az iskolai vérengzések többségét Ázsiában, az USA-ban és Afrikában követték el – az első 50 között van még 4 szovjetföldi, de ott van a sorban 11 amerikai (USA) iskolai robbantás és lövöldözés is, köztük vezet az 1927-es – Michigan állam-beli, egy Bath iskola elleni, egyetlen merénylő által elkövetett támadás, melynek 44 halálos áldozata volt… Virginiában (szintén USA) egy őrült diák 32 embert lőtt agyon, mielőtt ártalmatlanná tették…

Az iskola hűlt helye

Az emlékművet húsz éve emelték. 2000-ig nem lehetett beszélni a tragédiáról, melyben meghalt 21 iskolás, 2 ’vétlen’ tanító – és a merénylő is (de az ő nevét nem örökítették meg az emlékművön). Többen – gyerekek, tanítók, iskolai dolgozók – életre szólóan nyomorékok lettek… A vakszerelem tárgya, a tanulók körében is népszerű Natalia Donici, az orosz irodalom és nyelvtan valamint a francia nyelv fiatal tanára, Oroszföldről települt háborús özvegyként a moldáviai faluba kisfiával… talán mert maga is ’moldovánka’ volt. A katonai instruktor ’ráhajtott’; elhallgatva, hogy Kazanyban él a felesége és a gyereke… Mikor ez kiderült, Natalia megszakított vele minden kapcsolatot. A hősszerelmes pedig elkészítette – és fölrobbantotta – bombáját. Nem ejtett túszokat, csak berohant a tanárnő órájára és elordította magát: most mindannyian meghalunk. És meghaltak.

Az iskola hűlt helyén 2000-ben emelt (orosz nyelvű) emlékoszlop – mely (fölirata szerint) az 1950. április 4-ei iskolarobbantásra, az abban meghalt iskolásokra és tanárokra emlékezteti a mai nemzedékeket. A 23 név többsége /ránézésre/ szláv (ukrán, orosz), talán 3: ’moldován’ (Donici, Masaliga, Russu) – a Kusnyír pedig jellegzetes ukrajnai-besszarábiai zsidó családnév…

Az emlékoszlop

Összegyűjtötte: Szentgyörgyi Nagy József