Gyermekszemmel – édesanyám emlékeiből

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F.R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin)

V. A hajasbaba

Karácsony délutánja; nagy izgalom uralkodott az egész intézetben, a nagyobb lányok a kicsiket öltöztették, csinosították őket és közben régebbi karácsonyokról meséltek, a kicsik kíváncsian várták az angyalt, vajon mit hoz és számba vették apró vétkeiket, vajon az angyal számontartja őket? Aztán végre csengettek és megindultak a hálóból az ebédlő felé kettős sorokban, be az ajtón és szemük elé tárult a hatalmas, plafonig érő gyönyörű karácsonyfa. Elakadt lélegzettel bámulta Dódi a fát és szinte látta az angyalt leszállni a mennyből az ének nyomán. Mennyből az angyal, énekelték áhítatos hangon a gyerekek és szívük minden bizalmával néztek a fa alá, ahol az ajándékok sorakoztak. Majd kiosztották az ajándékokat. Ő egy csodaszép szőke hajasbabát kapott. Olyan öröm és boldogság ömlött el rajta, kicsi szíve úgy, de úgy dobogott, hogy akkor megfogadta, soha, soha nem lesz rossz, és ölelte, szorította magához a babáját, alig akarta elhinni, hogy az övé. Az ágyban is magához ölelve aludt el vele.


Következik:
VI. Tévesztések-tévedések

2020. augusztus 14.

Szóljon hozzá!