12. Sebesülés a Ligetben

1930. szeptember l-jén, hétfőn, a Magyar Szakszervezeti Tanács általános sztrájkot és utcai tüntetést szervezett Budapesten, a munkanélküliség elleni tiltakozásul. Mivel Kassák lelkes támogatója volt a szakszervezeti mozgalomnak, a Munka-kör is részt vett benne. Bandi és társai korán keltek aznap reggel, és kivillamosoztak az egyik ipari kerületbe, mert ott gyülekeztek a munkások, hogy meginduljanak a Városliget felé. A tömegfelvonulást törvény tiltotta, ezért a tüntetők fellazítva soraikat, egyenként vagy párosával menetelve kántálták: „Munkát! Kenyeret!” Zordak voltak, de békések.
A kormányon… nyugtalanság lett úrrá. Lovas rendőröket vezényeltek ki, hogy kerítsék be a több ezer fős tömeget a Városligetben, nehogy zavargás törjön ki. Kisvártatva kommunista provokátorok, akik összecsapást akartak a rendőrséggel, forradalmi jelszavakat kezdtek kiabálni, melyek nyomán több helyen is erőszak alkalmazására került sor. Mikor a rendőrség kivont karddal rohamra indult, pánik tört ki, és a tömeg megvadult. A tüntetés szervezői hiába próbáltak rendet teremteni. A tömeg benyomult a Gundelbe, a Liget divatos éttermébe, ahonnét asztalokat és székeket hordva ki, barikádot emeltek. Néhány lázadó felborított egy szeneskocsit, és annak tartalmával dobálta meg a rendőröket. Bandi egy hosszú karóval fegyverezte föl magát.
A tömeg azután kiáradt a Ligetből, és a széles sugárúton keresztül a Belváros felé vette útját, ahol Bandiék laktak. A kiéhezett, rongyos csőcselék fosztogatott, amerre elhaladt. A hangulat pattanásig feszült, de egyik fél sem használt tűzfegyvert, s a rendőrök is csak kardlappal ütöttek…
Bandi hamarosan azon kapta magát, hogy odavág egy lovas rendőrnek, aki fájdalmasan, de nem súlyosan megsebesítette a vállán kardjával. Tudta, hogy ha sebével kórházba vagy orvoshoz megy, jelenthetik a hatóságoknak, és kicsaphatják az iskolából. Inkább egy barátjával kezeltette a sebet, amely olyan mély volt, hogy örökre megmaradt a helye. Bandi eldicsekedett sebével barátainak a Munka-körben, de szülei előtt titokban tartotta, mert bennük — főleg anyjában — elhűlt volna a vér, ha tudomást szereznek politikai tevékenységéről és vakmerőségéről. Júliának csak tavasszal jutottak fülébe a dolgok…

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)