13. A letartóztatás

A negyvenes években Capa azt írta, hogy tizenhét éves korában egyszer találkozót beszélt meg egy kommunista párti toborzóval késő estére az öreg Lánchíd alá. Tette ezt azért, mert egyrészt „mélységesen érdekelte a világforradalom”, másrészt pedig izgalmas kalandra vágyott. A többi kaland, mondta, kevésbé izgalmasnak bizonyult. (…) ,,A férfi, akivel találkozóm volt, nem nagyon hitt a dolog sikerében. A Kommunista Párt, magyarázta, kizárólag proletárokat tömörít magában. Nem elég, hogy apám szabósága rám nyomta a burzsoá bélyeget, még feltörekvő értelmiségivé is tettek …
A »fontos ember« eléggé fiatalnak és fesztelennek látszott; csak folytonos hátrapillantgatása utalt fontosságára. Hajnali négyig bejártuk Budapest szinte valamennyi üres utcáját és a világforradalom minden aspektusát. A férfinak az volt a véleménye rólam, hogy kócos értelmiségi vagyok, öt félig megemésztett könyvvel a fejemben és egy burzsoá apával. Én pedig a nézeteit távolról sem találtam annyira radikálisnak, mint reméltem, és állandó hátratekingetését meglehetősen kérkedőnek éreztem. Úgy döntöttem, nem lépek be a Kommunista Pártba.”
Miután hazaért, alighogy lefeküdt aludni, felébresztették a szülei és „két jól megtermett keménykalapos úriember”. Júlia rátámadt, hogy azonnal mondja el. mit követett el. s mikor ő azt felelte: semmit, anyja először életében pofon vágta. Azután megpróbálta meggyőzni a rendőröket, hogy bízzák csak rá Bandit, ő legalább olyan keményen megbünteti majd, ahogy ők tennék, de azok felszólították Bandit, hogy öltözzön, és kövesse őket.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)