Hadnagy József: Reménytelenség
Boldog távoli jövőre már nem gondolhatok.
Anyánk, a Föld, klinikai halott,
s ki tudja, föléled-e valaha?
Mi magunk sem élünk
(látunk, hallunk, de semmit sem érzünk;
agyunk pattog tartaléktüzeken,
melyek hamar fogynak),
s nem tudjuk, mi legyen,
mint EKG-t nézzük a térképet,
míg lekapcsolják rólunk a gépet…
2019. 05. 15.
Pusztai Péter rajza