14. Vallatáson

Capa később azt írta: „A nagy négyzet alakú rendőrkapitányságon – Horthy rendőrfőnöke, Heim Péter (a válóságban: Hain Péter nyomozó — A ford.) Beethoven Ötödik szimfóniáját fütyülte, miközben hosszú hajú fiatalembereket ütlegelt.. . Én is egy tizenhét éves, hosszú hajú fiatalember voltam.” Bandi később úgy mesélte Bésnyő Évának, hogy mikor belépett a vallatóhelyiségbe, egy férfi, aki az ajtónál állt, megütötte, de ő csak nevetett, mire még egyet kapott. Bandi még ekkor is nevetett, annyi kihívást és megvetést adva bele, amennyit csak bírt. Minden nevetésre újabb ütés következett, Bandit alaposan helybenhagyták. A két férfi végül elkapta, és addig verte a fejét a falba, míg eszméletlenül esett össze.
„Mikor jó idő múlva magamhoz tértem (írta Capa), egy szűk cella padlóján feküdtem a földszinten. Az ajtó nyitva volt, és két kövér, mogorva képű rendőr ült előtte. Körbepillantva mindenütt ceruzával felírt neveket láttam a falon. A legfrissebb Sallaié és Fürsté, a két fiatal magyar kommunistáé volt, akiket fél éve, mikor Moszkvából hazatértek, elfoglak és kivégeztek. Rádöbbenve, mennyire fontos lehetek, rossz érzés fogott el.”

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)