a tűz körül ültünk mindannyian
a csónakos csillaga elakadt egy felhőben
és az egyik mondta
igazat szólok
amaz nem fog már megjönni soha

mi pedig … lehet hogy valami érte
hogy egyszer csak eljön
hogy már lehet érezni erejének kisugárzását

az élő könyvek mondta egy másik
tanítványképű
olyanok mint a szakállból
marokba gyűjtött morzsák
elindulnak a pusztaságba

egymás mellett forgolódunk jaj
Armagedon jele lüktet
ereinkben látjuk amint nitrogén-szú
furakodik Nagy Tot király
isteni freskójába

hírtelen gyurgyalag
villant ki a férfiú szeméből
akinek kezében a kard és kézirattekercsek
lelke azonnal házába bújt
csigává változik és mi elforgatjuk a lapot
amelyet csíkokra szaggattak a végtelenség kutyái

induljunk adja ki a parancsot a főember
itt az idő ő nem jöhet már
a betűk vadállathoz hasonlatosak
talpuk behasadozott a nevüket lenyelték valakik
talp és név nélkül hogyan is jöhetnének

a ciprusok között erekben csordogál
a szerbtövis-méreg
a felhőből csillag hull
a gyógyító tenyerébe

a csónakos csillaga ez

akkor
a parázs alól kibújt a leviáthán
gyorsan felütöttük a könyveket
és láttuk mindannyian
hogy véresek az ujjaink

---

Fordította Bartha György

(In: Vladimir Udrescu : Îmblânzătorul de lumini, TIPO MOLDOVA, Iaşi, 2013. 16-18)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ