Hagyd hogy éljek minden reggel
Kérleli a repkény a rózsát. Függőágyából
A század messzelátón át figyeli
A billiárdasztalon futkorászó egereket. A tenger fölött
A felhőnyáj lázálomban
Beszél.

Közeledj csak! Eljövendő
Ifjúságod e fa-tákolmányba
Temetve – tányér tejbe az
Összegabalyodott idő. Akkor meg minek
A légzés ellen indított roham?

Mintha kegyelemből
Születnél – a lélekre támadó
Agresszív illúziók özöne. Titokban
A rád irányított tekintetek áramütést mérnek
Az öntudatra te pedig teát főzöl
Mialatt a krízis összeszaggatott ingben
Rohangál.

Mondtam valamit? – kérdezi
Az akváriumi aranyhal.

1983. jún. 21.
Fordította: Bartha György

(In: Vladimir Udrescu: Boierii dumneavoastră, TIPO MOLDOVA, Iaşi, 2019. 187.)