az öngyilkos

a szürkeállomány fekete-fehér
fáj a fekete
fáj a fehér
és sajog a szürke

ezek színek
mondja a hívő
nincsenek színek
szól a hitetlen

valamit tenni kéne
hogy mindez ne legyen
valamit tenni fogok
hogy ne legyek

Budapest, 2020. VIII. 14.

idők és tárgyak

1996-1997

színjátszó fogkrémes doboz
színjátszó karton naplóba ragasztása
mentőöv formájú cukorka
egy önkiszolgáló az egykori
szófia étterem háztömbjében
egy cikk karádi katalinról
amit felolvastam megvakult apámnak
betegállomány
lelki alapon
bécsi jégkrém vékony
csokoládélapokkal
cilinderes neonkurvával
zavaros álmok
összehoznak egy öregasszonnyal
a bevásárlócsarnok nyershús szaga
gondolni öngyilkosságra
de nem akarni azt
gondolni öngyilkosságra
nézve a szemközti domborművet
gondolni öngyilkosságra
nézve a húsőrlőt
gondolni öngyilkosságra
és egyben unva a römijátékot
hallgatva apám idős barátját
és gondolva öngyilkosságra
kutyát sétáltatva
és hallva az ugatást
félve a megbolondulástól
s arra gondolva
hogy az öngyilkosok megbolondulnak
és úgy élik át
mintha isten lökné őket a sínre
most egy kicsit jobb féle érzés
az önkiszolgálóban
csalóka jobb lét
az összeroppanás előtt
de ‘kilencvenhatban vagy ‘kilencvenhétben volt
zuhanyozás a munkahelyemen
zuhanyozás a szüleimnél
hideg zuhany az örök magány
gyönyörű angyalai ellen
egy film polinéziai toplesse ellen
használt kék buszjegy a porban
s az az efemer telefonkártya
amely nem létezett és nem létezik már
csak szerettem
és dugtam ide-oda be

Budapest, 2020. VIII. 15.