Naplót olvasni a tiltott élvezetek közé tartozik. Mert egy napló rendszerint bizalmas, személyhez szóló lejegyzéseket tartalmaz. S azokba beletekinteni, bizalmasan belebúvárkodni nem mindennapi lehetőség.
Miről is szólnak e lejegyzések? Mindenek előtt az életről. A mindennapokról. A lejegyző belső világáról. Gondolatairól. Szándékairól. Nem egyszer a hallgatásáról. Bánatáról, szkepticizmusáról.
És miről szólhat egy filozófiai napló? Nyilván – filozófiáról. (Mi másról? Aztán rendre fölfedezhetjük, hogy a filozófiába mennyi minden belefér!) Olyan gondolatokról, melyek egy filozófus fejében fogannak meg. Constantin Noica román gondolkodó műfajt teremtett a filozófiai gondolatok naplószerű, emészthető rögzítéséből. Munkája pedig rendkívül népszerű, olvasmányos. Aki merít belőle, annak az az érzése, hogy maga is a papírra vetett gondolatok magasságába emelkedik, hogy amit olvas, az tulajdonképpen az ő fejében is megszülethetett volna, de hát mégsem, viszont itt van ez a remek fickó, ez a Noica, aki helyettünk is megfogalmazza azt, amit mi is megtehetnénk… Majd legközelebb, amikor mi is naplót vezetünk életről, filozófiáról, érzelmekről… Ha közben el nem felejtkezünk róla. Vagy rá nem jövünk, hogy naplót írni semmivel sem könnyebb, mint őszintén magunkba tekinteni és fenntartásd nélkül kitárulkozni. Legalább önmagunk előtt…
Mától kezdve a Káfé főnix olvasói Bartha György jóvoltából napról napra haladva megismerkedhetnek Constantin Noica egyik alapműnek számító filozófiai naplójával, amely 1994-ben jelent meg a Publicom kiadónál (Constantin Noica: Jurnal filozofic ;1998-ban ez a változat a Humanitas kiadásában is napvilágot látott.) A magyar változat első közlésétg a Székelyföld folyóirat 1998-as évfolyama hozta. A fordító szerint a Noica-féle szöveg „olvasmányos, közérdekű, a részletekben történő megjelentetést »bírja« (…), a hazai gondolkodásra kritikailag reflektál…Vezérmotívuma a Tékozló fiú, meg egy, a szerző által megálmodott, ideális Iskola…”
*
Néhány alapvető tudnivaló a szerzőről:
CONSTANTIN NOICA született 1909-ben, Vităneşti (Teleorman m.) községben, meghalt 1987-ben Păltinişen (Szeben m.) – filozófus, költő, esszéista, író. Régi aromán családból származik. Írói pályafutását 1927-ben kezdte. Az ún. „fiatal vagy ’27-es nemzedékhez” tartozó filozófus (1927-ben adta ki a generáció a Criterion című folyóiratot; legmarkánsabb tagjai az 1911-es Emil Cioran, az 1907-es Mircea Eliade és az 1909-es Eugen Ionescu). Politikai meggyőződése, hogy a román felemelkedés útja mindenek előtt a kultúrán át vezet. Németországban Heideggernél tanul, majd hazatérve kényszerlakhelyre ítélik (Câmpulung-Muscel). 1958-ban bebörtönzik, ahonnan 1964-ben szabadul. 1965-ben megtelepszik Bukarestben, magánszemináriumokat tart. 1975-től Păltinişen (Szebenjuharoson) él, lakása a fiatal filozófusok zarándokhelye (lásd Gabriel Liiceanu Szebenjuharosi napló), ahol a filozófus szigorú programot ír elő nekik, feladatokat ró ki rájuk. Főbb művei: Mathesis sau bucuriile simple (1934), De caelo (1937), Pagini despre sufletul românesc, Jurnal filosofic (1944), Fenomenologia spiritului de GWF Hegel istorisită de Constantin Noica (1964), Douăzeci şi sapte de trepte ale realului (1969), Eminescu sau gânduri despre omul deplin al culturii româneşti (1975), Sentimentul românesc al fiinţei (1978), De Dignitate Europae (1988), Jurnal de idei (1990), Simple introduceri la bunătatea timpului nostru (1992), Manuscrisele de la Cîmpulung (1997) stb.
*
Hamisítatlan őszi – a tűnődő búvárkodás évszakához illő – olvasmányt kínálunk, a fordító jóvoltából, folytatásokban. (CsG)

Holnaptól tehát: Constantin Noica – Filozófiai napló (1)