Üdvözlet Keszthelyi Györgynek – születése napjára

Cseke Gábor: Szép szóba, átokba…

Szép szóba,
átokba
göngyölve, mi megszülettünk,
pár négyzetmétert nekünk is szánt a föld
(anyánk),
ki egymaga világnyi magzatot cepel,
megutált, szánt-bánt, unott
testünket kisimítja,
lemossa,
szagos fűbe rejti,
hatalmas, cirógató kezét fejünkre ejti
este; vaccanva verődnek fogaink.
Hajunkba bogarak tévednek mocorogva,
páncélos életük a miénk is,
szitáló harmattal oldva isszák az álmunk.
Anyánk,
nyüszíts, hogy létezünk,
virágaid remegjék mezőn, púpozó dombon, mindenütt,
hogy már felneveltél,
s aztán, anyánk, vesd meg az ágyunk.


B. Tomos Hajnal: Haiku-feleselő

K.Gy.
A fejemben most
egy hosszú utazás jár
s a végállomás.

B.T.H.
A kezemben most
falatnyi felhőtlenség –
vedd: neked adom.

K.Gy.
Most csak egy hiány
és ami vele jár még:
valami önvád.

B.T.H.
Most csak egy mosoly,
mely tisztán feléd indul:
jókívánságom.

K.Gy.
Négy fal között van-
ez a szerelemnek egy
arca legalább?

B.T.H.
Magányodban is
sokakkal lehetsz együtt,
csak tárd ki szíved.

K.Gy.
Minek írjak hát
haikut, marhaságot?
Elnyel a reggel.

B.T.H.
Minek küldjek hát
köszöntőt, semmiséget ?
Szavam nem elég.

2020. augusztus 20.

Szóljon hozzá!