B. Tomos Hajnal: Aranyérc

A csönd szárnya
mi betakar,
a folyó mi köztünk
elrohan,
ahogy lesöpröm az
árnyak fűrészporát
és tetten érem a
vágyak rokonságát,
ahogy a rossz kórságát
mindig kilábalom
s a feleslegek zaját
gyakran meg sem hallom –
az a belakatlan szög,
melyből nézek jeleket,
mint nedvesen szemező
restaurált képeket,

nem más, mint kivonat,
mely éveim szitáján,
mint aranyérc fennakad.

2020. augusztus 20.