18. „Viszlát, palimadár!”

Akár gyalog, akár vonattal érkezett Berlinbe, Capa egyik kedvenc sztorijának egy vasútállomás peronja volt a kiindulópontja. Valaki azt mondta neki: ha olcsó szobát akar találni, forduljon az ügynökökhöz, akiket a panziótulajdonosok küldenek ki az érkező vonatokhoz. Így tehát, mikor megérkezett és hozzálépett egy szőke csinibaba, rendkívül olcsó szobát kínálva neki, kapva kapott az ajánlaton és követte. A panzióban — amely egy ütött-kopott városnegyedben állt — a tulajdonos, csúf, kövér asszony, egy szűk, sötét odúhoz vezette, amely pont a konyha mellett lévén, áporodott káposztabűzt árasztott. De Bandi nem törődött a mostoha körülményekkel, ha egyszer a lány közelében lehet, aki talán majd kárpótolja őt; kivette a szobát. Csakhogy azután, legnagyobb meglepetésére és csalódására, a csinos ügynök olyan pillantást vetett rá, amely körülbelül azt fejezte ki: „viszlát, palimadár”, fogta a holmiját, és odébbállt.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)