Mióta klasszikussá lett, Szilágyi Domokost illik olvasni, idézni és tudni. Ezt tesszük akkor is, amikor ifjúi kezdeteihez nyúlunk vissza, s remek hangulatképeit szemelgetjük ki az úgynevezett nagy versek árnyékából. Ez is, az is Szisz… (rmsz, színkép melléklet, 2003. július 19.)

SZILÁGYI DOMOKOS

Ősz

A vízben karcsú, sík halak
fejük leszegve siklanak,
s a részeg szókat mormoló,
maga elől futó folyót
bambán nézegetik halott
éjjeleken a csillagok,
mint iddogáló öregek
az üres borosüveget.

1958

Anyókák őszi búcsúja

Anyókák őszi búcsúja –
tavasz nekik az ősz is,
a lombhullás rügyfakadás,
és nap süt, ha esőzik.

Aztán csillogni kezd a táj,
akár az ő hajuk,
s megindulnak a fehér vízen
fekete, lusta hajók.

1961

Tavaszi szél

Tavaszi szél világot áraszt,
világom, virágom,
a bánat szeme szikra-száraz,
virágom, világom,
felhőnyi kedvek ha hömpölyögnek,
asszonyhasak ha gömbölyödnek,
te vagy a ludas, tavaszi szél.

1961

Kávéházban

Három nő.
Az egyiknek a haja kontyban.
A másikon szürke kabát.
A harmadik szép.

1961

A beteg

Mióta ismerem, állandóan beteg.
Ölbetett kézzel ül, csupa parázs
panasz az élete, hogy ah, ah! nem dolgozhat –
a betegségnél csak egy lenne rosszabb
számára: a gyógyulás.

1961

Narkózis

Valami mindig csak adódik –
persze, hogy adódik. Ha más
nem, hát ilyen kényelmes, olcsó
és gyáva önmegnyugtatás.

1961

Nap

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

1961

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ