Virágillat. Lassú felhője fojtó, mint a bú.
Augusztusvég. Fülledt, furcsa, esőillatú.
Hamvad nyári tüzem.

Veresbélű körtefát kerestem, mindhiába.
Az Izabella fürtje satnyul, virágba zárva
most zokog őrülten.

Borízű alma a kertben éretlen rám mered.
Besztercei szilvát lopnék az ágról. Nem merek.
Zölden még íztelen.

Szarkaláb, katáng, kékiringó – mind ismerősöm.
Most zivatar után lapunak a poshadt földön,
jajgatnak szüntelen.

Álmos, fulladt pára kábít, véremen átkúszó.
Távol zivatar fénye. Lassú égi ágyúszó
korai őszt üzen.

2020. augusztus 17.