Egy olyan iskoláról álmodom, ahol nem tanítanak tulajdonképpen semmit. Élni csendesen és meghúzódva a város peremén, és a fiatalok, a világ néhány fiatalja odajön, talán azért, hogy felszabaduljanak a tanári önkény alól. Mert leckézteti őket minden és mindenki. Be kell magolni könyv nélkül és kívülről mindent, és az egyedüli dolog, ami meg van nekik engedve néha-néha, csupán az, hogy kérdéseket tehetnek fel. Hát nem veszitek észre, hogy nekik is van némi mondanivalójuk, bevallani valójuk? És nem látjátok azt, hogy nekünk nincs mindig mondanivalónk a számukra? Mi csupán közvetítők vagyunk énjük között és őközöttük. (De még ezt sem kell nékik elmondani).

*

A famulus hozzánk jön kérni. És nekünk meg kell tanítanunk őt arra, hogy nincs semmi, amit tőlünk kaphat, csupán nőnie kell. A famulus kúszónövény akar lenni? Hagynunk kell, hogy az legyen, aminek lennie kell: gyomnövény éppen. És a te számodra – aki a termékenység vagy – a legszebb vég éppen az, hogy elfojtanak a gyomnövények.

*

Annyira fiatal volt és arányos fizikumú, hogy teológia-hallgatónak véltem, aki így kiált fel: „Ti vagytok azok, akik egy helyben tartjátok a világot! Miattatok kell a világot ismételni, elhalasztani. Megválthatná Isten, hogyha ne léteznének még lények, akiknek örömük van benne, és akik elodázzák – mindazzal, ami pogány bennük – a megváltást.”
Egy helyben tartani a világot. Halál-e ez, vagy élet?

*

Az egész erkölcsi életünk itt kezdődik: a tékozló fiú és a testvére között. Elvesztegethetjük magunkat, utána megbánjuk; vagy pedig: megőrizzük magunkat, és kővé keményítjük szívünket. Rossz, ha nem vagy szófogadó. És éppen olyan rossz, ha szót tudsz fogadni – és ha megjegyzel mindent.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Borbáth István Ágoston:
   2020. augusztus 22. 10:45

   Köszönöm,hogy magyarul olvashatom.Lélektől lélekig hatnak. A szerző lelkét érzem a fordításokban,ezért gondolatisága mélyreható.Remélem könyv is lesz belőle. ( Erzsike)