A kifogott halakkal sok mindent lehet csinálni. A kifogott hal olyan, mint a leélt élet: a leélt életet lehet vizsgálni, mi volt benne jó, mit vétettünk el, újra kezdenénk-e, ha lehetne, vagy pontosan úgy volt értelme, ahogyan leéltük.
A ki nem fogott hal talány, amiről csak annyit tudunk, hogy van, mert eddig is volt, és ezután is kell, hogy legyen.
Sok mindent tudunk a ki nem fogott halakról, de amit tudunk, az csak föltételezés. A le nem élt élet hasonlatos a ki nem fogott halhoz, föltételezzük róla, hogy milyen lett volna, ha. Ez a ha új távlatokat nyit meg: ha nem akkor és nem ott születünk, amikor, s ahol születtünk, hanem máskor és más helyen.
Gondolom, nincs ember a földön, aki – legalább önmagának, – ezt a kérdést soha ne tette volna föl.