Kísért annak az iskolának a gondolata, ahol semmit sem tanítanak. Szellemi állapot; ezt kell másoknak átadni! Nem tartalmat, nem tanácsokat, nem tanítást. Ezért leckére sincs szükség. Még annak az embernek sem, aki ezt kéri tőled, annak sem szabad „leckét adni.” Egy könyv, melyet kikölcsönöztél a könyvtárból, Bach prelúdiuma, amelyet csendben meghallgatsz este; az intellektuális tökéletesség sokkal inkább nevel, mint a lecke. Azok a fiatalok látják majd, hogy szándékodban áll magadba építeni egy eszmét, és ők is elkezdenek magukba építeni egyet. (Lehet, éppen ez az „egyedüli gondolat”, amelyről Pârvan beszélt.)
Azt hiszem, ezt az iskolát kellene megcsinálni.
*

„Tout est vrai là dedans, rien n’y est exact.” Barrès kijelentése, amelyet a Charles Martin-szerű mérnökök ellen mondott, a filológusok, a tanárok ellen, a tékozló fiú testvére ellen.

*

Mogorva, mint a tékozló fiú testvére.

*

Mária és Márta. Mária, aki a Megváltó lábai előtt ül, Márta, aki egykedvűen robotol a házban – a tékozló fiú és a testvére ők tulajdonképpen. De a fiú sorsa az, hogy a cselekvés veszejtse el, míg a Máriáé, hogy elveszejtse a kontempláció. Ebben a férfi szellem és a női szellem közötti teljes távolság benne található.
Az ember azzal határozza meg magát, ahogyan elpusztul.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)