Márkus László: seprű és lapát
kezemben seprű és lapát
törött emlékek
színes cserepeit vetem épp szemétre
olykor lehajlok némelyikért
szépen csillog
összerakni újra nem érdemes
az egész ha széttört
sosem lesz újra ép
tán a lélek hiányzik belőle
talán a pillanat szentsége nem tudom
merengni
a markunkból elfolyt idő fölött mit ér
múltunk halott
ha százféle szereppel ruházza fel is az elme
csupáncsak délibáb létünk egén
ne babráljunk vele
rajta hát
mozogjon seprű és lapát
2020. 08. 19.
Pusztai Péter rajza