mikor még hittem valamiben még mintha akkor éreztem amint elalszik vállamon egy angyal de persze kellett ehhez egy távolsági busz távolság ami mintha sosem fogyott volna és kellett várjon valaki meg küldjön valami és így éreztem hogy vállamon alszik ez a papagályszerű figura mely angyalian nem volt színes túlvilágian volt egyszerű elméletileg tanácsolni védeni jött ide de a távolsági buszon – mások mondták hát így legyen – semmi mást nem tett csak aludt vállam fészkében s ha már igen akkor nem volt szivem felkelteni pedig tudtam másért van itt mást tanácsolni védeni csakhát ő is ment valakihez s küldte valami s elaludt itt rajtam nagy eltörődötten…behold that is an angel a little barely feathered creature that is presumably so tired of saving and counseling that even my shoulder seems to be a sleep-shelter to be thankful even for those good few miles that we travelled for towards something engulfing a for me important someone…even if behold: when I’ll be gone that transcendent thingy will have to switch sides – and so to say save and counsel another assigned one – an other shoulder to sleep on