HALANDZSA

Lachs Lajos, a halandzsa feltalálója meséli: Meteor-kávéházbeli kis táncosnő adta a lexikonok műszavát, ő mondta először harminc évvel ezelőtt a régi artista-kávéházban: — Ugyan Lajos, ne halandzsázzon már.
— Egy napon a New-York-kávéházba Bródy Sándor ült le a halandzsázók asztalához. Karinthy és Kosztolányi biztattak, hogy vele is próbáljam meg. Bródy tudta, hogy én képkereskedő vagyok, én meg tudtam, hogy ő Fesztyékkel jóba’ van. Képekről kezdtem beszélni. Két értelmes mondat után kezdődött a halandzsa. Bródy először udvariasan megkérdezte, hogy mit mondtam, mert a pincér csörömpölt, és nem értette meg. Elismételtem tízszer egymásután a mondanivalómat, és egyszer csak láttam, hogy Bródy arca elsápadt. Fülzúgásról panaszkodott. Karinthyt és Kosztolányit kérdezte, hogy ők értették-e, amit mondtam. Mindenki komoly arccal bólintgatott. Csodálkozva néztek Bródyra.
Bródy hirtelen felállt. Odament a kávéház halas medencéjéhez, bemártotta a kezét, és vízzel pacskodta a homlokát. Néhány perc múlva visszajött, és újra kérdezett valamit. Majd szó nélkül vette a kalapját, és kirohant a kávéházból. Egy konflisnak intett, és a Poliklinikára vitette magát. Közben a kocsisnak az egész úton hangosan kellett beszélnie. Persze minden szót tökéletesen megértett.
A klinikán megnyugtatták, hogy nincs semmi baj. Csak később tudta meg, hogy meghalandzsáztam. Egy hónapig kergetett Bródy Sándor revolverrel.

Színházi Élet, 1934/27