21. Beüt a válság

Bandi elég jól ki tudott jönni a szüleitől havonta kapott szerény apanázsból. Szobája ütött-kopott és rossz szagú volt, de nagyon olcsó. Kepes György ék és Besnyő Éva sokszor meghívták vacsorára. Meg aztán a tandíja is alacsony volt. Még a rezsije kifizetése után is maradhatott némi pénzecskéje, mivel a diákigazolványbeli arcképén egészen jól szituáltnak látszik. Elég hosszú, simán hátrafésült, fekete hajával, elegáns zakójával, szvetterben és nyakkendőben egy polgárnak öltözött radikális benyomását kelti. A képről ránk mosolygó arc aligha sugall egy körültekintő, politikailag elkötelezett ifjú lázítót. Inkább hetyke, okos legénykének, amolyan tréfamesternek néz ki, aki komolyságot próbál magára erőltetni a beiratkozás alkalmából.
De nem sokáig élte ezt a mérsékelten kényelmes polgári életet. 1931 végére a magyar gazdaság, amely a nagy világválságnak már az első éveit is megszenvedte, szinte egyetlen nap alatt összeomlott. Júlia azt írta fiának: nem tudják tovább pénzzel segíteni. Hazatérésről egyelőre szó sem lehetett, így munkát kellett magának szereznie, ami nem ment könnyen, mivel a munkanélküliség meghaladta a harminc százalékot, és választott hazája nyelvét sem beszélte jól. Bandi olyan sok időt töltött magyar barátaival, hogy sem igazán szüksége, sem túl sok alkalma nem volt gyakorolni a németet. Egyik pillanatról a másikra fillér nélkül maradt.

Capa diákigazolványa, 1931-ből

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)